Budapest – A Baptista Szeretetszolgálat Országos Szociális Segítő Központja az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával olyan drogprevenciós programot hajt végre, amely legalább hat fővárosi középfokú oktatási intézmény diákjaihoz és pedagógusaihoz jut el.

A program a Momentán Társulat interaktív előadásával, Zacher Gábor toxikológus főorvos közreműködésével valósul meg. Legutóbb, február 20-án, kedden délután a budapesti Ó utcába pedagógusokat vártak: a résztvevőket Hentes Ildikó szakmai vezető, majd Nyitrai Imre, az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkára köszöntötte. A politikus elmondta: az ilyen alkalmak bizonyítják, hogy lehet mást, többet is tenni céljaink érdekében, mint amit hagyományosan megszoktunk. És azt is bizonyítják, hogy a „Drogcsúszda” nem egyirányú. Nyitrai Imre hozzátette, tudja, hogy az ilyen programok „jó kézben vannak”, amikor azokat a Baptista Szeretetszolgálat valósítja meg.   

A megnyitót követően kezdődött el a Függő játszma fantázianevű előadás sok humorral és nagyon sok értékes tapasztalat megfontolásával. A Drogcsúszda program bemutatása, a kérdések megválaszolása, hasznos párbeszéd, majd a visszajelző kérdőívek kitöltése után dr. Heidl Beátának, a BSZ OSZSK igazgatójának összefoglalója zárta az eseményt. 

A Momentán Társulat Magyarország legnépszerűbb improvizációs színháza, a nézők bevonásával mindig az aktuális közönségre szabják előadásaikat. Élethelyzetekre, karakterekre rögtönöznek, miközben akár a nézők is kihívások elé állíthatják a színészeket. Az általuk használt formák alkalmasak arra, hogy humorosan vessék fel a gondokat, Zacher Gáborral együttműködve pedig mindig az adott célcsoportra szabva hoznak létre inspiráló improvizációs előadást. A Baptista Szeretetszolgálat fenntartásában működő oktatási intézmények meghívott pedagógusai minap játékos életképek segítségével mutatták be a jellemző és aktuális problémákat.

 Tele vagyunk titkokkal és tabukkal

– Mennyire tartja hasznosnak az ilyen jellegű alkalmakat?

– Szerintem ilyenkor a megszokottól teljesen eltérő módon közelítünk a problémák felé, és azt gondolom, jó az is, hogy nagyon sokat nevettünk – mondta Zacher Gábor, a Honvédkórház Sürgősségi Betegellátó Centrumának vezetője, toxikológus. – Olyan szituációkat láttunk, amelyek a való világban gyakran előfordulnak. Bár lehet, hogy akkor nem nevetünk rajtuk, viszont így jobban fölvértezi magát az ember: hiszen a nevetés pozitív emléknyomokat hagy, s így lehet, hogy ezekből a mondatokból sok olyan megmarad a hallgatóságban, amelyeket fel tud használni. De ne gondolja senki, hogy képes vagyok megmondani a „tutit”, hogy ezt így kell csinálni, s ha ezen az ösvényen haladunk, akkor Magyarországra három éven belül kitehetjük a „drogmentes övezet” táblát.  Erről szó sincsen.

– Miért tartja fontosnak a helyes kommunikációt?

– Úgy gondolom, a kommunikációnak nagyon sok módja és lehetősége van. Észre kell vennie az idősebb generációnak, hogy a fiataloké egy teljesen más világ, mint amiben ők szocializálódtak és ha nem tartjuk a lépést, akkor nem tudunk az ifjúsággal szót érteni. Én például nagyon sokat tanulok a fiamtól, aki teljesen másként látja ezt a világot. Teljesen másként áll bizonyos dolgokhoz, ami természetesen, hiszen ő 22 éves, én pedig 58 vagyok. El kell mernünk hinni azt, hogy egy 16, vagy 22 éves embernek támadhatnak önálló gondolatai, van önálló véleménye, aminek elfogadásából én is több lehetek. Ki kell lépni abból, hogy majd én, az okos és bölcs felnőtt neked, a buta gyereknek megmondom a „tutit”.

– Pedagógusok ültek a széksorokban, de úgy láttam, nekik is bőven van mit tanulniuk…

– Elsősorban azt, hogy merjenek tükörbe nézni. Minden szünetben beszaladnak a tanáriba, megisszák a kávét, aztán elszívják a cigit. Este beveszik az altatót, mert nem tudnak nélküle aludni, vagy hetente csak egyszer tudnak vécére menni, akkor is csak a pénteken bevett hashajtó hatására, nyugtatót szednek, mert különben rendkívül idegesek. Tele vagyunk titkokkal és tabukkal, amelyeket fel kellene oldanunk.

– Nem tudjuk érett módon kezelni a függőségeinket?

– Ehhez először saját magunkkal kell tisztában lennünk. Merjünk belenézni a tükörbe. És ez most nem azt jelenti, hogy minden magyarnak a pszichiáter díványán kell feküdnie, és mesélni arról, hogy három éves korában kibékíthetetlen volt az ellentéte a hintalovával, és már akkor romlásnak indult az élete. De igenis merjünk saját magunkkal szemben legalább saját magunk őszinték lenni.  Ha ez meglesz, akkor el tudunk indulni egy jó irányba.

– Egy éve éppen itt hallgattam önt, akkor azt mondta, már nem tudni, milyen drog van az utcán. Ehhez képest még lehet rosszabb a helyzet?

– Ez egy dinamikusan változó világ. Kínából jön az új anyag. A mai szerhasználat abból a szempontból teljesen más, mint amit mondjuk 1995-ben ismertünk, amikor 15-18 féle szer volt, hozzá jött még néhány kísérletező elme további 5-10 féle szerrel. Az a több mint hatszáz féle anyag, ami ma kint van a piacon, gyakorlatilag a szakma számára is teljesen átláthatatlanná teszi ezt a világot. Huszonöt éve marihuána volt a vicces cigi, extasy volt a színes tabletta, amfetamin az olcsó fehér por, kokain a drága fehér por. Ma már egyik szerről sem tudjuk megmondani, hogy valójában mi van benne. Ez pedig rendkívül veszélyes.

– A rendcsináló akarat kullog a probléma után?

– Most nem hazánkról beszélek, igaz ez bármelyik országra: én olyat még nem láttam, hogy egy cikluson belül döntő módon megváltozott volna bárkinek a hozzáállása. Nem gondolom azt, hogy Magyarországon legalizálni kellene a drogfogyasztást, ennek abszolút ellene vagyok, de annak, hogy az orvosi marihuánát bevezessék, annak szakmai szempontból van jövője. De hangsúlyozom, ez szakmai és nem politikai kérdés. A kábítószer bármikor előszedhető probléma, ellentétben egy nagyságrendekkel nagyobb egészségügyi, szociális és gazdasági gonddal, amit az alkoholfogyasztás jelent. Márpedig az alkoholizmus nem a középiskolás korosztály, hanem a szüleik problémája, akik egyfajta függőségi mintát mutatnak a gyereknek. Aztán lehet, hogy a gyerek nem alkoholista lesz, hanem „csak” kábítószerfüggő, „csak” internetfüggő, és sorolhatnám tovább. A gyerekben magunkat látjuk viszont.

– Csodálkozom, hogy a kórházi munka mellett még ilyen mértékben is van energiája az ismeretterjesztéshez, az előadásokhoz…

– Imádom a munkámat, mert nekem az a munkám, ami a hobbim. Igyekszem fizikailag friss maradni ehhez, szerintem ma este is elmegyek futni, mert isteni érzés hóban futni. Sok csokoládét eszem, sokat dohányzom, jól élek az életemben. Mert szeretem azt a világot, amiben élek. De az is jó, hogy nem most vagyok 16 éves.