BELSŐ MENÜPONTOK Amikor minden elhallgat
Szerző: Főadmin Bejegyzés: 2020. március 19., csütörtök 20:35
Bakta – A Baptista Szeretetszolgálat a kialakult rendkívüli helyzetben is tovább végzi segítő munkáját, a jól megszokott mindennapi feladatok mellett kiemelt figyelmet fordítva a koronavírus okozta fertőzés leginkább veszélyeztetett csoportjára, az idősekre. Mellettük vagyunk az intézményeinkben és mellettük vagyunk otthonaikban, bezártságukban is.
Tavaly kezdtük meg munkánkat Szabolcsban, három kicsi településen. Helyi kollégáink lelkesen fogtak hozzá feladataikhoz, hogy részt vegyenek a települések fejlődésében. Kapcsolatot építettek ki a vezetőkkel és a rászorulókkal. Ennek a szoros kapcsolatnak, a kialakult bizalomnak köszönhetően ma ott tudnak lenni a szükségben azokkal, akiknél nagy a csend. Ezekben a falvakban nincs dugó. Az utóbbi napokban még a kutyák sem ugatják meg a gyerekeket, ahogy reggelente iskolába mennek. Nem jön át a szomszéd, most nem szabad. Most csend van. Kint is, bent is. Őrjítő magány.
Aztán egyszer csak kopognak!
– Jó napot! A baptistáktól jöttünk! Van szüksége valamire? Élelem, takaró? Hidegek lesznek még az éjjelek…
– Hát hogyne lenne, aranyom! De jó, hogy itt vannak! Mondhatom?
És mondják…
Már nincs csend. Hallgatjuk a történeteket. Közben arra gondolok, ezért jöttem ide dolgozni, mert éreztem, hogy van ebben a furcsa csendben valami szerethető. Itt vagyunk, terepen vagyunk! Akkor is, amikor minden elhallgat.
Fellegi Kató
KAPCSOLÓDÓ HÍREINK
A baptista iskolák központi tanévnyitója Nyírbogdányban
Kedves, bensőséges hangulatú eseményen, Szabó Balázs gospel énekes dalai, a kisdiákok műsora és néptánca mellett köszöntöttük ma délelőtt a tanulókat, szüleiket és a pedagógusokat Nyírbogdányban, a baptista iskolák központi tanévnyitó ünnepségén.
Mi is Érintők lettünk!
A Baptista Szeretetszolgálat és az Érintők kezdeményezés összefogott annak érdekében, hogy a kórházban rekedt kisbabák életét jobbá tegye.
Vakon, de nem világtalanul – János nem lát, de másokon segít!
Vajon hányan élnek olyanok körülöttünk, akik mindenféle apró bosszúságban a világvégét látják? Akik lélekben összezuhannak a szakmai sikertelenség, a magánéleti botlások miatt? Nekik érdemes volna megismerniük Hajner Jánost, aki még látta a szülei és a testvérei arcát, a fákat, a házakat – ezekre, és a színekre ma is emlékszik. Ám 9 évesen a sors örökre lehúzta a szeme előtt a fekete függönyt. Azóta vak, és egy ideje másokon segít.
