A hétfői ünnepnap úgy kezdődött, mint bármelyik másik nap. Az intézmény fiataljai gondozottjai érkezésük után reggelit kaptak, majd elvonultak a műhelyekben dolgozni. A súlyosan sérült fiatalok logikai- és társasjátékkal, valamint felolvasással töltötték a délelőttöt.

Ebéd után megérkezett Szenczy Sándor, a Szeretetszolgálat elnöke, majd a szülők és a beszállítók képviseletében is érkeztek résztvevők. Csábi Melinda, az intézmény megálmodója a torta felvágása előtt megemlékezett az elmúlt nyolc év szépségeiről és nehézségeiről. Megköszönte munkatársainak a munkát, a támogatók segítségét és a szülők türelmét. Előkerültek a régi fotók, és visszagondoltak azokra a gondozottakra is, akiket az elmúlt években vesztettek el. Az ünneplő fiatalok közül négyen is „alapító tagokként” voltak jelen, azaz ők már a kezdet kezdete (2006. február 2-a) óta a szorgos Kezek Házában töltik a napjaikat.

Csábi Melinda így emlékszik azokra az időkre, amikor még csak álom volt a Szorgos Kezek Háza: „2005. augusztus 21. Tahi-vasárnap. Azon a vasárnapi igehirdetésen Isten Jákobtól kérte el Izsákot! Ő is odaadta mindenét! Én sem tehettem mást! Egy lépés Szenczy Sándor felé, egyetlen kérdést intéztem hozzá, egy telefonszám és egy név volt a válasz. Egy újabb lépés az újabb ember – Marcell – felé. Eredménye: éjszakákon át tartó böngészés a neten, a törvény-kupacok között.
Ismét egy-egy lépés: önkormányzat, ÁNTSZ, tűzoltóság, orvosok, védőnők családsegítők, tanárok! Még egy újabb… plakátok, hirdetések, prospektusok „szétszórása”. Ismét lépni kellett szülők, családok, iskolák felé… Azóta milliónyi lépés, de megérte, a Szorgos Kezek Háza működik, a különböző fogyatékkal élő fiatal nagyon szeret ide járni. Ha látom a szülők boldog arcát, mikor gyerekeiket viszik el, vagy a buszról átadom/átadjuk őket, akkor tudom, hogy megérte Istenre hallgatni. A jövő? Ismét egy lépés az épülő intézményünk felé, új lendülettel, régi és új fiatalokkal… régi és új dolgozókkal, és mindez Isten kegyelméből, szeretetéből, jóságából.”