Seregélyestől nem messze, Elzamajornál alakították aki azt az Erdei Iskolát, amely idén nyáron is otthont adott a beteg gyermekek táborozásának. Egész héten színes és tartalmas programok követték egymást balatoni nyaralással, játékkal, sporttal és sok-sok születő, megőrzött barátsággal. Sajtos József, a seregélyesi baptista általános iskola igazgatója a fiatalok ölelő gyűrűjében felidézte: több, mint tíz éve már, hogy egy kolléganőjének kisfia négy és félévesen rákbeteg lett, és a segítségnyújtás egyik módjaként a rákos gyerekeket kezelő klinika kis betegeinek tábort szerveztek. Akkor még azt gondolták, ez egyszeri alkalommal lesz, ám azóta eltelt egy évtized. Nagyon sokan segítik ma is a tábort: van, aki dinnyét, akad, aki süteményt hoz, egy vállalkozó egy nyáron például kifizette a gyerekek teljes heti étkezését. A programok szervezésénél is mindig találnak önzetlen segítőt, így általában az sem kerül pénzbe.

Amikor a táborban jártam, éppen Imre Gábor helikopterpilótával találkoztam: sokat repültem vele korábban, és elárulta, hogy másnap hasonló meglepetés várja a tábor kis lakóit is. Közben sült a hamburgerbe való hús, a kis betegek és segítőik önfeledten majszolták a vacsorát, és akiben még maradt elegendő energia, az beköltözött az ugrálóvárba vagy asztaliteniszezett, a nagyobbak inkább beszélgetéssel töltötték az időt.      

Az egyik szervező, a vélhetően mindig csillogó szemű Ferenc Klára elmondta: az ő táboruk és a több másik, hasonló ifjúsági tábor között az az alapvető különbség, hogy az ő kis közösségeikben mindig sokkal több a spontán ölelés, a szeretet. Aztán egy hamburgert majszoló kisfiúra, Milánra mutat, aki néhány évvel ezelőtt még egészségesként arra ajánlkozott, hogy trombitál a tábor kis betegeinek. És utána még meg is jegyezte: milyen jó, hogy neki nincs semmi baja. Milán ma már maga is beteg és táborlakó. Klára látja elsötétedő tekintetemet, azért hozzáteszi: „De igazából jól vagyunk. Nálunk mindenki jól van.  A mi táborunkban sok szerelem is szövődik, párok találnak egymásra és barátságok születnek, amelyek sokáig tartanak, talán egy életre szólnak.”