Ebben az esztendőben már hetedik alkalommal rendezett a Baptista Szeretetszolgálat országos vezetői konferenciát, ahol a segélyszervezet fenntartásában működő oktatási intézmények közül nagyon sok pedagógus kollégánk, barátunk is jelen volt, hogy együtt vonjunk mérleget az eltelt időszakról, elemezzük helyzetünket és határozzunk az útról, amely ránk vár az ígéretes, bár kétségtelenül néha bizonytalannak látszó jövőben.

Azt a korábbi évekhez hasonlóan jól tudjuk, továbbra sem könnyű a dolgotok, nem kis feladat az, amelynek meg kell felelniük azoknak, akik az egyik legszebb hivatást választották. Azt a küldetést, amelynek eredménye mindaz, amely számunkra a legfontosabb: gyermekeink szellemi fejlődésének, tudásának, erkölcsi épülésének és – ezt remélem egyre inkább – hitbéli meggyőződésének egyengetése, irányítása.

Mindezt azért, hogy megállják a helyüket egy olyan világban, amely egyre több kihívást tartogat a gyermekek és a fiatalok számára, azért, hogy erősek legyenek kereszténységükben, magyarságukban, s a jövő számára olyan vértezetet ölthessenek magukra korszerű tudásból, amely biztonságot nyújthat nekik és szeretteiknek az előttük álló hosszú úton. Vetődjenek bárhová ezen a Földön.

Sokat beszéltünk erről minap egymás között, és első alkalommal ismertük el saját alapítású díjjal azokat, akik talán a legtöbbet tették intézményeink együttműködéséért. Sok más mellett szót ejtettünk például arról, hogy a baptista fenntartású iskola miként lehet több mint puszta fenntartó: valóban baptista iskola annak minden keresztény világnézeti alapvetésével, fennköltségével, szaktudásával, szeretetével és kihívásaival együtt.

Szeretetével – ez talán a legfontosabb!

Van mire büszkének lennünk. Most csak egyet említek: a Baptista Tehetségsegítő Tanács a Nemzeti Tehetségsegítő Program nyomdokain különleges képességekkel megáldott gyermekek támogatását jelölte meg feladatként. Talán ennek az együttműködésnek és a támogató baptista „hátországnak” is köszönhető, hogy a nálunk tanulók rendszeresen kiválóan szerepelnek a nemzetközi tanulmányi és sportversenyeken egyaránt.

Beszéltünk erről, miközben – most döbbenek erre rá annak mély valóságában –, talán nem szóltunk elég határozottan és nyomatékosan a köszönetről és a háláról, amit éreznünk kell azok iránt, akik nap, mint nap elvégzik a nemes feladatot a fiatalok jövőjéért. Mindazért, amiért érdemes volt megszületnünk és érdemes volt vállalnunk a nehézségeket és a küzdelmet leggyakrabban kevés eséllyel, a siker csekély ígérete mellett.

Ezért megteszem most írásban is.

A pedagógusok napja a köszönet napja, de a baptista közösségben legyen sokszorosan az! Talán jó alkalom ez ahhoz, hogy gondolatban megfogjam oktatási intézményeinkben dolgozó minden munkatársam kezét, megszorítsam és most arra kérjem, képzeletben jöjjön velem tovább az úton, amire együtt vállalkoztunk annak idején!

A Baptista Szeretetszolgálat minden dolgozója és önkéntese nevében tisztelettel megköszönöm pedagógusaink munkáját, imádkozom és Isten áldását kérem életetekre és szeretteitekre, minden tanítványotokra!

Szenczy Sándor, a Baptista Szeretetszolgálat elnöke