„E szavak szíven találták őket. Megkérdezték Pétert és a többi apostolt: Mit tegyünk hát, emberek, testvérek? Térjetek meg – felelte Péter –, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert az ígéret nektek és fiaitoknak szól, meg azoknak, akiket – bár távol vannak – meghívott a mi Urunk, Istenünk. Még más egyéb szavakkal is bizonyította ezt, és buzdította őket: Meneküljetek ki ebből a romlott nemzedékből! Akik megfogadták szavát, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek megtért." (Apcsel.2.37-41)

Itt Washingtonban, az Úr 2017. esztendejében, június első vasárnapján is arra gyűlünk össze, hogy Isten szentlelkével megpecsételje alakuló gyülekezetünket. Nem leszünk több ezren, mint Jeruzsálemben, de hittel és reménységgel rakjuk le az alapjait egy magyar-angol nyelvű keresztény közösségnek az Egyesült Államok fővárosában.

Jeruzsálemben – akkor és ott – Péter apostol Istentől ihletett szavaira mintegy háromezren tértek meg. Aztán ez megrázta és megváltoztatta az egész világot.

A mostani pünkösd nyilván már más. De hittel vallom, hogy igenis szükség van nemcsak emlékezni, hanem újból és újból átélni a csodát: Jézus elküldte a Vigasztalót és a vele való találkozás mindent átformálhat ma is.

Emlékszem, vagy harminc évvel ezelőtt történt, amikor egyszer Budapestről visszaindultam egy öreg Skodával Kápolnásnyékre a befogadó családomhoz, Szénási nagytiszteletűékhez. Az autópálya elején járhattam még, messiási zsidók énekeit hallgattam. Aztán elragadtattam. Betöltött Isten nagyon kedves jelenléte. Sírtam-nevettem. Nem tudom, miként érkeztem meg a 40 kilométernyire lévő célomhoz. Valami számomra ismeretlen nyelveken imádkoztam. Kívülről láttam magam. Nem akartam elengedni a pillanatot. Jó volt nagyon. Csak ültem az autóban a parókia előtt, és amikor feleszméltem, református lelkész barátom csak ennyit mondott: „Tudom. Szentlélek keresztség!"

És csak mosolygott.

Szenczy Sándor,

a Baptista Szeretetszolgálat elnöke