Az emberkereskedelem legfőbb jellemzője a nők esetében a szexuális jellegű kizsákmányolás, a férfiak esetében a munka jellegű kizsákmányolás, a kényszermunka, a házi rabszolgaság. A segélyszervezet az ország szinte minden részén rendelkezik tapasztalt szakemberekkel, akik a rászorultak mellett vannak ügyeik intézésekor, támogatják őket a megfelelő, ideiglenes befogadóhely megtalálásában, a rehabilitációs folyamatokban, az utógondozásban. A program munkatársai a meneküléstől kezdve a rehabilitációs folyamatokon át a védett, befogadó helyeken való elhelyezésen át egészen az utógondozásig segítik az áldozatokat.

Nemrégiben egy köszönő levél érkezett a segélyszervezethez.  

„Kedves Baptista Szeretetszolgálat Munkatársak!

Ezzel a levéllel szeretnék köszönetet mondani a szeretetszolgálatnak és az emberkereskedelem elleni program munkatársainak. 2015. június 29-én érkeztem a Baptista Szeretetszolgálat egyik védett házába kisfiammal, aki akkor 8 hónapos volt. Éjjel érkeztünk meg, De Coll Ági, a program vezetője és Kovács Gábor, a program biztonsági szakembere hoztak ide bennünket. Aznap, amikor megérkeztünk, nagyon furcsa állapotban voltam. Két hét múlva úgy éreztem, hogy el kell mennem innen. Fogtam magam és elmentem. Nem bírtam itt lenni. Visszamentem Budapestre, fenn voltam másfél napot és akkor azt éreztem, hogy ez a ház az utolsó lehetőségem arra, hogy ne legyek kiszolgáltatott. Álltam Budapesten és tudtam, hogy ha itt maradok, elveszíthetem a gyerekemet.

Visszajöttem a védett házba, nekem nem feltétlen tetszett, de tudtam, hogy itt kell maradnom, hogy előre tudjak jutni az életemben. Zűrösen – amilyen én vagyok – kezdődött az ittlétem, amikor visszajöttem, de a szeretetszolgálat biztonságot, lakhatást, védelmet adott a kisfiamnak és nekem, támogatta a jogosítvány megszerzését és eladói tanfolyamon való részvételt. Én ezt soha nem tudtam volna megtenni.

Tavaly augusztusban kezdtem el a tanfolyamot és idén júniusban szereztem meg a jogosítványt. Közben sokszor azt mondtam, hogy elég. Nem bírtam. Szörnyű gyerekkorom volt, gyerekotthonban nőttem fel, gyűlöltem az intézményeket, ezt is gyűlöltem. Sokszor a többi lakót is.

Egy év telt el. Ez idő alatt megszereztem a jogosítványt és bolti eladó végzettségem lett. És igazán megszerettem a program munkatársait. Sokszor elfáradtam, sokszor nem akartam az iskolákat tovább csinálni, az a mindenség, amit egyedül meg kell élni egy egyedül álló anyának a gyerekével, a napi kimerültséggel, a folyamatos anyagi gondokkal, kikészített, szétfeszített, szétrobbantott. Néha totál lemerültem, de a program munkatársai mindig tartották bennem a lelket, azt mondták, hogy muszáj csinálni, mert meghozza a gyümölcsét, ha beleteszek mindent.

Hogy igazán felálljak, az kellett, hogy valaki igazán mellettem álljon. És a szeretetszolgálat munkatársai mellettem álltak, hittek bennem. Itt megtanultam nem gyűlölni. Ez volt mindig a probléma, amiért folyton menekültem, hogy utáltam ezt, utáltam az embereket. Most már nem ezt érzem, azt érzem, hogy előre haladok, hogy fejlődök, hogy változok, hogy már nem gyűlölök, hanem látom a lényeget.

Amikor meglett a jogsim, nagyon boldog voltam. Amikor a szakmámat szereztem meg, az valami felemelő volt. Repültem, szárnyaltam. Most érzem azt, hogy stabilabb lábakon állok. Hogy biztonságosabb az életünk a kisfiammal.

Köszönöm a Baptista Szeretetszolgálatnak! Mindent, azt, hogy derűsebb lett az Élet! Igazán!”