La Paz - Úgy tűnik, ha lassan ugyan, de még a világ olyan helyein is kiderülhet az igazság, mint amilyen Dél-Amerika, mint amilyen Bolívia. Igaz, egy kisebb politikai földindulás kellett hozzá.

Nézzük sorban a történteket. 

Eduardo Rózsa Florest több mint tíz éve, 2009. április 16-án Bolíviában, egy Santa Cruz-i szállodában kommandósok lőtték le két társával, Magyarosi Árpáddal és az ír Michael Martin Dwyer-el együtt. Az ártatlanul bebörtönzött Tóásó Előd túlélte a véres leszámolást, őt 2015-ben a Baptista Szeretetszolgálat munkatársainak sikerült kihozniuk Bolíviából – felettébb kalandos körülmények között. A segélyszervezet akkor már évek óta dolgozott egy olyan programon, amelynek célja a Külügyminisztériummal való együttműködésben a külföldön bajba került magyarok hazajuttatása, s ennek a tevékenységnek egyik epizódja volt a Tóásó-ügy, amely a legismertebb ilyen akcióvá vált a közvélemény előtt.

Tíz esztendő sem volt elegendő ahhoz, hogy biztosat tudjunk arról, pontosan ki határozta el a gyilkosságokat, és ki volt az, aki közvetett módon okozója lehetett a vérengzésnek. Az látszott a legvalószínűbbnek, hogy tanácsadói javaslatára Morales elnök adott utasítást az általa külföldi zsoldosoknak nevezett férfiak letartóztatására, likvidálására, s ezzel együtt saját ellenzékének bebörtönzésére, meghurcolására.

Eduardo Rózsa Flores társaival belehalt a 2009-es vérengzésbe, s akkor sokáig elsősorban Tóásó Előd miatt aggódtunk, akit a sajtó és a közmegítélés józanabb része ártatlannak könyvelt el. Ez mára bebizonyosodott, s ezért lehet ma már határozottan kijelenteni, hogy hazahozatala életmentő humanitárius akció volt. Bár már akkor voltak olyanok, akik ezt nem így látták, az azóta Bolíviában történtek megerősítik a koncepciós eljárás tényét, azt, hogy magát a rajtaütést is megrendezték. Tavaly Bolívia akkori vezetője, Evo Morales egy újabb elcsalt választás után megbukott és elmenekült az országból. Azóta ideiglenes elnök vezeti az országot, aki korábban a felsőház ellenzéki elnökeként tevékenykedett. Májusra írták ki az új elnökválasztást, amelyen az indián származású Morales nem is indulhat – miután Mexikóban is tüntetni kezdtek ellene, onnan is tovább állt, jelenleg a baloldali argentin kormány biztosít számára védelmet.

Tóásó Elődöt és a horvát–bolíviai Mario Tadicsot hosszú és bonyolult eljárás során vádolták meg hamisan szeparatizmus és az elnök elleni merényletkísérlet vádjával. Mindez arra volt jó, hogy gyakorlatilag megsemmisítették a bolíviai ellenzéket. Sokan elmenekültek az országból, mások velük együtt börtönbe kerültek. Tóásó Előd közel hat évet töltött börtönben, minden nap életveszélyben, az itthoni börtönviszonyokhoz képest elképesztő körülmények között, miközben Száron élő nővére minden követ megmozgatott ártatlanságának bizonyításáért. Végül vádalku keretében szabadult ki és a Baptista Szeretetszolgálat menekítette haza. Minap újabb fordulat következett be az ügyben: a bolív belügyminisztérium visszavonta az eredeti feljelentést, és az állam hivatalból elismerte, hogy a tizenegy éve tartó eljárás egy politikai ügy volt, amelynek során ártatlan embereket hurcoltak meg. A vád összeomlása már hetekkel ezelőtt megkezdődött: az ügy két bírója is távozott, beismerve, hogy addig mindent kormányzati nyomásra tettek, és mivel megfenyegették őket, nem maradt más választásuk. Aztán egy katonai tábornok beszélt arról, hogy a rajtaütés során a külföldiek szállodai szobájában „megtalált” fegyvereket a titkosszolgálat tőle, vagyis a 8-as számú katonai alakulattól kérte kölcsön a gyilkosságok előtt, magyarán a helyszínt berendezték a hamis bizonyítékokkal.

Az úgynevezett „terrorista-ügy” nyilvánvaló csalásai miatt a bolíviai ügyészség nyomozást kezdeményezett többek között Evo Morales volt elnök és Álvaro García Linera egykori elnökhelyettes ellen, emberiség elleni bűncselekmények, népirtás, bűnszervezet megszervezése és emberrablás miatt. Közben utolsó szakaszába érkezett az a nemzetközi per is, melyet Tóásó Előd és társai kezdeményeztek Bolívia ellen az emberi jogaik megsértése miatt. Az Amerika-közi Emberi Jogi Bíróság hamarosan felszólítja Bolíviát, hogy egyezzenek meg a kártérítésről, és ha ez nem történik meg, a bíróság dönti el, mennyit köteles a latin-amerikai ország fizetni az idén negyven éves Tóásónak. Akár már a jövő hónapban megszülethet egy ilyen határozat.

– Mit szólsz ahhoz, ami az utóbbi időben Bolíviában történt?

– Nem ért váratlanul, hogy megbukott Evo diktatórikus kormánya. Figyelemmel kísértem a történéseket és jól látszott, hogy ez nem egy jobboldali vagy baloldali politikai csetepaté, hanem az emberek erkölcsét sértette, hogy Morales illegálisan indult a választásokon és még csalt is azon. Nem kisebb szervezet mondta ezt ki, mint az OEA (az Amerikai Államok Szövetsége), így Evo elmenekült, az emberei lemondtak és az alkotmány szerint átvette az ideiglenes elnöki szerepet az ellenzéki szenátor. Mindenesetre sok évtizednyi hazugság, ferdítés és politikai manipuláció ért véget tavaly novemberben.

– Jelent ez számodra elégtételt?

– Nem, számomra az jelent majd elégtételt, hogy ha a bűnösök egy igazságos és független bíróság előtt állnak. Akkor tudom majd, hogy megbűnhődnek. A mostani bolív kormány elismerte, hogy az ellenem és még mások ellen indított procedúra politikai indíttatású volt, manipulálni szerették volna a közvéleményt és hamis vádakkal jogsértés történt. Ezt egy kicsit elégtételnek érzem, úgy gondolom, ez a történetem befejező akkordjainak kezdete vagy mondhatni a befejező rész első mondata. Szóval, van még hátra, de jó úton haladok.

– Nyersz a nemzetközi bíróság előtt?

– Ha Morales kormányon maradt volna, akkor is megnyerném ezt az ügyet. Több ezer oldal bizonyítékkal, jogilag alátámasztott beadvánnyal rendelkezünk, amelyre eddig a bolív kormánynak csak politikai jellegű válaszai voltak. Megkaptuk a CIDH (az Amerika-közi emberi jogi szervezet) előzetes jelentését, amelyben elfogadták, hogy megsértették az emberi jogainkat. Ezen kívül az ENSZ bizottsága is megállapította, hogy önkényesen és illegálisan tartottak fogva és fokozott emberi jogi sértés történt az ügyemben. Persze, ennek a nemzetközi ügynek többféle végkimenetele lehet, azon dolgozunk lassan egy éve, hogy számunkra a legkedvezőbben alakuljanak a fejlemények. A bolív állam beismerése után felgyorsulhatnak azok a jogi lépések, amelyek még hátra vannak.

– Hol élsz most, mivel foglalkozol?

– Megpróbálok egyszerű életet élni, Tatabányán tanítok egy középiskolában, és folyamatosan próbálom képezni magam különböző egyetemeken. A munkát, a tanulást össze kell egyeztetnem a nemzetközi jogi ügyemmel. Rengeteg időt, energiát kell befektetnem, ezért alig várom, hogy véget érjen és lezárhassam az életem ezen szakaszát. Edittel, a nővéremmel sokszor segítünk olyan embereken, akik külföldön, magyarként bajba kerültek és megkeresnek minket. Mindezt mindenféle állami támogatás vagy szervezet segítsége nélkül tesszük, de kamatoztatjuk az életünk során összegyűjtött tudást.

– Miként emlékszel a hazatérésed napjaira?

–  Kemény volt. Figyelni kellett sok mindenre, sok lehetőséget és forgatókönyvet kellett lejátszani. Nagy segítséget jelentett a Baptista Szeretetszolgálat, velük a mai napig nagyon jó viszonyt ápolok. Az volt a legfontosabb, hogy végre találkozhattam a családom minden tagjával és megölelhettem őket.