Szár - Tóásó Elődöt fegyveres felkelésben való bűnrészességért február 20-án, pénteken ítélte öt év tíz hónap szabadságvesztésre vádalku keretében egy bolíviai bíróság, bolíviai-horvát kettős állampolgárságú társával, Mario Tadiccsal együtt. Mivel mindketten büntetésüket már letöltötték, várhatóan hamarosan szabadon engedik őket. A Fejér megyei településen él Előd testvére, Edit, aki az első pillanatoktól kezdve keményen harcolt ezért a napért: illetve egészen pontosan azért a pillanatért, amikor az Elődöt szállító repülőgép végre leszállhat Budapesten. Küzdelmét a Baptista Szeretetszolgálat mindvégig segítette.

- Hogyan látja, mennyire tudta segíteni a segélyszervezet?

- Akinek Lukács Csaba újságírón kívül a legtöbbet köszönhetem, az a Baptista Szeretetszolgálat. Ők mindig, az első pillanatoktól kezdve, minden pillanatban mellettünk álltak és nagyon sok segítséget kaptunk tőlük például azért, hogy kiutazhassunk Bolíviába a kampányok során. Szeretetet, gondoskodást, vagy néha csak egy jó szót, de mindig kaptam, meghallgattak bármikor, ha arra volt szükségem.  Ha éppen egy sajtótájékoztatóhoz hely kellett, akkor ők azt is azonnal, szívesen adták. Én egyet tudok mondani: ha Előd hazajön, és az a sok idő, amit eddig a küzdelmünkre szántam, felszabadul, akkor én ezt valahogyan, valamilyen munkával  meghálálom a Baptista Szeretetszolgálatnak. Egyszerűen imádom őket.

-Mit érzett a hír hallatán?

- Végig követtem az eseményeket és én két nappal ezelőtt már tudtam, hogy megszületett az egyezség. Tudtam azt is, hogy pénteken 11 óra 50 perckor megkezdődik a vádalku tárgyalása. Természetesen nagyon aggódtam és vártam, hogy az történik-e, amiben megállapodtak. Kétségeim voltak és vannak ma is, hiszen Előd most is börtönben van és még hosszú idő eltelhet addig, amíg kiszabadulhat. Jó néhány hétről lehet szó, de akár hónapokról is beszélhetünk. Mindent figyeltem és osztottam az információkat a magyarokkal, mert nagyon sokan voltak, akik mellettünk álltak és együtt szurkoltak velünk öt éven és tíz hónapon át. 

- Jól tudom, hogy a szabadulás dolgát egy másik bíró tárgyalja?

- Így van, egy büntetőbíró meghozta az ítéletet, azt aláírják és lepecsételik, hivatalosan elküldik a börtönbírónak, majd az, ha úgy érzi, hogy dolgoznia kell valamit, akkor majd mozdít előre az ügymeneten. Bolíviában teljesen megszokott ez az értelmetlen időhúzás. Most mi mindenképpen azon vagyunk, hogy nyomást gyakoroljunk rá, akár a tiszteletbeli konzulon, akár a Magyar Külügyminisztériumon keresztül úgy, hogy megkérjük, szóljanak a bolíviai uniós képviselőnek. Mondják azt, hogy most már itt a történet vége és haza akarjuk vinni az állampolgárunkat. 

- Kimondták, hogy Előd nem terrorista. Miért rendkívül fontos ez?

- Előd és a többiek szempontjából is az. Ez ugyanis nem játék. A bolíviaiak játszanak ezzel a szóval, de a világban nagyon sok ember meghal és az egyszerű magyar és külföldi polgárnak a terrorizmusról szörnyű dolgok jutnak az eszébe. De legyen mindenki előtt világos, hogy az ő ügyükben senki sem halt meg és egy ötven dolláros káron kívül nem történt semmi, ráadásul azt a kárt sem ők okozták. Tehát nem elfogadható az, hogy bármikor terroristaként legyen megnevezve. Ha nem ment volna bele a vádalkuba, biztos vagyok abban, hogy előbb, vagy utóbb megszületett volna az a 30 éves  ítélet, amelyben kimondják, hogy ő terrorista. 

- De attól, hogy vádalkut kötött, és abban ezt a szabadságáért cserébe elismerte, még nem volt fegyveres összeesküvés részese. Sikerül majd ezt a vádat is megcáfolni?

- Nem gondolható komolyan, hogy Tóásó Előd tanárként, Magyarosi Árpád tanárként, Michael Dwyer frissen végzett egyetemistaként képes lett volna bármiféle fegyveres felkelőnek, zsoldosnak állni. Azt a történetet Rózsa Flores Eduardótól eredeztetik, hiszen ő harcolt a délszláv háborúban. Olyan egyszerű volt ez nekik... Ezt az információt a bolívok nagyon jól felhasználták és nagyon jól kommunikálták. Annyira, hogy nagyon sok időbe került, mire a nemzetközi sajtóból az elnökgyilkosok szót nagyjából ki lehetett irtani.  De még ma is akadt a magyar sajtóban olyan, aki leírta, hogy ők elnökgyilkosságra készültek. 

- Hosszú harc végén jár. Elfáradt?

- Nagyon-nagyon nehéz volt ez az öt év, tíz hónap, öt nap. Nagyon nehéz volt és nagyon sok türelmet követelt a családomtól. Mindig falak vettek körül, ilyen falak most is vannak és lesznek is még.  Semmi kétségem nincs afelől, hogy miután hazajön  Magyarországra, még mindig lesznek, akik azt mondják majd, ő terrorista és fegyveres felkelő. De ő jó ember és megtalálja majd az életben a célját. És nem számít, mit mondanak mások. 

- Ketten jönnek haza...

- Igen, hiszen Mario is jön a gyerekéhez, aki lassan felnő, hiszen amikor Tadics elment, még kisbaba volt.

- Itt Száron mit szóltak az emberek a küzdelméhez?

- Mindig beszéltek Elődről és szurkoltak. Itt is, mint máshol, a nagy többség ismerte őt és nem dőlt be semmiféle negatív kampánynak. Olyan persze mindig akadt, aki tudni vélte, miért mentek ők Bolíviába. Most azt olvasom, hogy ugyanazok a kommentelők, akik korábban azt kérdezték, miért ment oda, most azt kérdezik, miért jön haza?

- Jön Előddel a felesége is. Lesz Magyarországon esküvő?

- Kint csak polgári esküvő volt éppen azért, mert a nagy templomi, egyházi esküvőt Magyarországon szeretnék tartani. De majd kiderül... Lehet, hogy itthon meggondolják magukat, mert nem tudják, mi vár vájuk.